Végig gondoltad az egész életed, és rájöttél, hogy ahhoz, hogy boldognak nevezd, már csak egy dolog hiányzott. Az, hogy találkozz kedvenc finn bandáid tagjaival. Ez az álmod szinte elérhetetlennek tűnk mind addig, amíg nem értesültél egy különleges rendezvényről. Szívedben a hír hallatán újra felgyúlt a remény lángja. A rendezvény nem szólt másról, mit, hogy a leghíresebb finn bandák együttes koncertet adnak a rajongóiknak. Viszont a jegy nagyon drága volt. Eldöntötted, hogy minden szabad percedet munkával fogod tölteni, hogy megkeresd a jegy árát. 3 hónap múlva már a kezedben tartottad boldogságod kulcsához való anyagi hátteret. Összegyűlt végre a pénz. Már csak a repülőjegyre való pénzt kell valahogy megszerezned. Azon gondolkodtál, hogy 2 hét alatt, hogyan szerezhetnéd meg ennek az árát is. Már 3 napja töprengtél, amikor egy levelet kaptál. Egy névtelen levelet. Kibontottad a borítékot, és benne egy cetlit találsz mellette egy Helsinkibe szóló repülőjeggyel. A cetlin egy finn mondat állt. Lefordítva magyarra: A boldogságodhoz!
Az írás kinézete ismerős volt. Mintha láttál már volna egy ilyen kézírást. De nem értél rá ezen morfondírozni. Boldogan a már összekészített csomagodra tetted a jegyet. Pár nap múlva pedig már Ferihegyen voltál, hogy felszállj a gépre. Végre a székedben ültél, és a menetrend szerinti járat már hasította is veled a gyönyörűen kéklő eget. 3 óra múlva Helsinki repülőterén álltál kezedben a csomagoddal. Elindultál valami olcsó szállást nézni magadnak. Egy villanyoszlopon megláttál egy hirdetést:
„Fiatal magyar lánynak kiadnák a negyedik emeleti lakásunkat ingyen, ha felmutatja helyben a nagy koncertre szóló jegyét!”
Azt gondoltad magadban, hogy ezt a lehetőséget, szinte neked címezték az égiek. Gyorsan letépted a cetlit, és rohantál a megadott címre. Amikor megérkeztél, kicsit félve csöngettél be. Amikor kinyitották neked az ajtót, és meglátták kezedben a koncert jegyet magyarul köszöntöttek téged. Ettől megnyugodtál. Behívtak a lakásba, és egy kicsit elbeszélgettek veled, hogy tudják, jó embernek adják ki a lakást. Meg is bizonyosodtak róla, hogy rendes lány vagy. Körbevezettek, megmutatták a szobákat, majd átadták a kulcsot, és elmentek. Alig hitted el, hogy ekkora szerencse történhet veled. Úgy döntöttél, hogy ha már van lakásod, akkor elmész egyet körül nézni a városban. Letetted a csomagod, és elindultál a felfedező utadra. 3-4 órát sétálgattál, majd miután már elkezdett sötétedni visszamentél a lakásba. Éppen bedugtad volna a zárba a kulcsot, hogy kinyisd az ajtót, amikor a szomszédod lépett ki az ajtón. Alig hittél a szemednek. Majdnem elájultál, ugyanis a szomszédod nem volt más, mint Lauri Ylönen. Na ez már sok volt neked. Egyre jobban arra gondoltál, hogy ez már nem lehet véletlen. A kulcs a zárban volt, el is fordítottad már de nem mentél be. Nem voltál rá képes. Csak nézted a Laurit, ahogy elindult a lépcső felé. De nem ment le, hanem hozzád igyekezett, átölelt, és azt mondta neked:
-Örülök, hogy itt vagy! Te vagy az a magyar lány, akinek kiadnák a lakást, ugye?
-Igen én vagyok!
-Akkor holnap lehet, hogy látlak majd a színpadról, a koncerten?
-Igen lehetséges.
-Nem vagy egy bőbeszédű!
-De az vagyok, csak nagyon meg lepődtem, hogy te vagy az ideiglenes szomszédom.
-Értem! Most nekem sietnem kell a próbára, de majd még beszélünk. Estefelé itthon leszel?
-Igen!
-Akkor majd átjövök. Persze csak akkor, ha nem zavarlak.
-Nem! Nem zavarsz!
-Ok! Akkor majd jövök! Szia!
-Szia!
Lauri rád mosolygott, majd elment. Amikor már nem láttad, akkor is csak nézted a lépcsőt. Majd lassan bementél a lakásba. Este 11-ig vártál, de nem jött. Arra gondoltál, hogy csak viccelt. Elmentél lefürödtél, majd még hálóingben, és fürdőköpenyben olvasgattál egyet. Egyszer csak csöngetnek. Kinyitod az ajtót, és látod, hogy Lauri ott áll előtted.
-Bocsi a késői zavarásért, csak elhúzódtak a próbák. Még mindig rá érsz beszélgetni?
-Persze ráérek! Csak felkapok valami ruhát. Addig gyere csak be. Bocsi a kupiért csak még nem volt időm összerakodni.
-Semmi baj! Általában nálam sincs nagyom rend.
Gyorsan felveszel egy fekete ruhát, majd kimész Laurihoz.
-Kész vagyok!
-Hú ez gyors volt! Tudod arra gondoltam, mialatt átöltöztél, hogy mi lenne, ha elmennék vacsorázni. Csak mi ketten.
Ettől a mondattól elállt a lélegzeted is. Elfogattad a meghívást. Lauri pedig kézen fogott, és elindultatok. Egy elegáns étterembe mentetek. Le volt már foglalva nektek egy asztal. Leültetek, és rendeltetek. Közben csak néztétek egymást. Láttad Laurin, hogy kicsi kényelmetlenül érzi magát ezen a puccos helyen. Gyorsan szóltál a pincérnek, hogy visszamondjátok a rendelést, és gyorsan kézen fogtad Laurit, majd elvezetted.
-Ezt miért csináltad?
-Láttam rajtad, hogy kényelmetlenül érzed magad azon a helyen.
-Ezt jól láttad. Nem szeretem az ilyen éttermeket.
-Viszont tudom, hogy mi a kedvenc helyed.

-Honnan tudod?
-Halló! ! ! A rajongód vagyok. Sok mindent tudok rólad
-Tényleg! Fura egy rajongóval randizni, hiszen te jól ismersz engem, én meg alig tudok rólad valamit.
-Randi?
-Miért nem szeretnéd?
-Nem erről van szó! Csak még a legszebb álmaiban sem gondoltam, hogy pont veled fogok randizni. Még most is alig hiszem el!
Lauri elmosolyodott, majd megcsókolt.
-Most már elhiszed?
-Igen!
Eldöntöttétek, hogy inkább nem mentek vacsorázni, hanem sétáltok egyet a városban. Kéz a kézben. Egész este csak beszélgettek, meg elcsattant néhány csók is. Nagyon romantikus volt. Az utcák szinte kihaltak. Már jött föl a nap, amikor még mindig sétáltatok. Akkor úgy döntöttetek, hogy haza mentek. Amikor az ajtó elé értek, fájó szívvel engedted el a Lauri kezét.
-Köszönöm neked ezt az estét. Erre örökre emlékezni fogok.- mondtad
Lauri csak rád mosolygott, adott egy csókot, és ő is elindult az ajtaja felé. Egyszerre léptetek be a szobába. Te már nagyon fáradt voltál, ezért elmentél aludni. Mélyen aludtál, és amikor felkeltél, nagyon kipihent voltál. Kilépsz a szobádból, és azt látod, hogy valaki járt a lakásban, mert vörös rózsaszirmokból egy utat jelölt ki neked. Felvettél valami ruhát, és elkezdted követni a szirmokat. A bejárati ajtóhoz vezetett. Kinyitod az ajtót. Ott is folytatódik a rózsa út. Egyenesen a Lauri ajtajához vezet téged. Az ajtó tárva nyitva. Kopogsz, majd belépsz. Óvatosan haladsz befelé, és a Laurit szólongatod. Ő kilép a szobájából. Oda megy hozzád, megcsókol, majd becsukja az ajtót. Megkérdezi, hogy kérsz- e kávét. Elfogadod. Leültök a kanapéra, és beszélgettek. Egyszer csak, csörög a telefonja. Elnézést kér, és felveszi a telefont. Félre vonul ugyan, hogy ne nagyon halld, azt, amit mond, de egy-egy szót azért elkapsz a beszélgetésből. Nem igazán érted, hogy miről van szó, mert az elkapott szavakból, nem tudod összeállítani a beszélgetés témáját. Pár perc múlva Lauri visszatér hozzád. Folytatja veled a beszélgetést, kis idő múlva, bevezet a szobába, majd elkezdi csókolgatni a nyakad, az arcod, és a szád. Teljesen begerjedtek egymásra. Megtörténik veled a „dolog”. Pár óra múlva már mellette fekszel az ágyban, és simogatod a hasát. Ami történt nagyon jó volt számotokra. Rá néztek az órára, és Lauri azt mondja neked, hogy sajnos most már mennie kell. Ezt te megérted, hiszen ma lesz a nagy koncert, és biztos, hogy próbálnia kell a Launak. Felöltöztök, megcsókoljátok egymást, majd mind a kettőtök elmegy a saját dolgára. Te visszamész a lakásodba, lefürdesz, és elmész sétálni a városba. Ahogy sétálsz, meglátod a Laurit. Egy másik lánnyal. Pont úgy öleli, és csókolja, ahogy azt veled tette. Ők nem vettek észre téged. Hazamentél, és elsírtad magad. A kezedben tartottad a koncert jegyedet. Egy furcsa írást vettél rajta észre. A jegyszedőnek egy utasítás állt ott. „Különleges helyre vezetni!” Ezt a Lauri írta oda. Ott volt mellette az aláírása is. Eltervezted, hogy ha újra találkozol Laurival, úgy teszel, mint ha semmit sem láttál volna. Hogy miért? Mert, tudtad, hogy ezzel a különleges hellyel az jár együtt, hogy a koncert után bemehetsz hozzá a backstage-be. Arra gondoltál, hogy bemész hozzá ugyan, de ott fogod neki megmondani, hogy láttad azzal a másik lánnyal. Azt is megmondod neki, hogy felejtsen el örökre.
A koncert előtt találkoztál is vele, és úgy tett, mint ha nem is lenne az a másik lány. Elérkezett a koncert. Nagyon jó volt. 5 órán át, láthattad, és hallhattad együtt a kedvenc zenekaraidat. A HIM-et, és a The Rasmus-t. A koncert után be is mentél a backstage-be. Lauri már várt, hogy bemutathasson a többieknek. Oda is vezetett, bemutatott, és meg akart csókolni. Úgy érezted, hogy most jött el az a pillanat, amikor faképnél hagyhatod. Nem engedted neki, hogy megcsókoljon. Nem értette, hogy miért teszed ezt. Nem tudta, hogy te láttad azzal a másik lánnyal.
-Idefigyelj Lauri! Nagyot csalódtam benned.
-Miért?
-Még kérdezed, ki volt az a másik lány, akivel ma találkoztál, miután elmentél.
-Hát-hát, tudod, az úgy volt, hogy…
-Ne próbálj magyarázkodni, láttam, amit láttam. Felejts el örökre.
Nehéz szívvel ugyan, de elindultál kifelé az ajtón.
-Kérlek, várj! Mindenre van ésszerű magyarázat.- szólt utánad Lauri
-Nem érdekel.- odamentél hozzá, és azt súgtad a fülébe - Amikor veled voltam, úgy éreztem, hogy szeretsz, és, hogy végre megtaláltam a boldogságomat. De úgy néz ki tévedtem. Rájöttem, hogy te csak „azt” akartad tőlem. Kihasználtál.
-Nem ez nem igaz, én tényleg szeretlek téged.
-Ezt már nem hiszem el. A koncert jó volt, köszönöm, de ennyi. Többet nem látsz.
Gyorsan elmentél. 30 perc múlva már a repülőn ültél, és jöttél vissza Magyarországra. Amikor haza értél, lepakoltál. Csörög a telefonod. Felveszed:
-Halló?
-Szia! Lauri vagyok!
-Hagyj békén!
-Kérlek, várj! Csak hallgass végig, és ha azután is úgy döntesz, hogy nem akarod, hogy tovább tartsuk a kapcsolatot, akkor elfogadom a döntésed.
-Rendben! Kapsz 10 percet!
-Ok! Figyelj! Az a lány a régi barátnőm volt. Az nap szakítottam vele, miattad. Azért, mert amit akkor éreztem, amikor veled voltam együtt, nem csak az ágyban, mellette soha nem éreztem. Tudtam, hogy te vagy számomra az, akit a sors rendelt mellém. Kérlek, bocsáss meg!
- Mondj egy okot, amiért hinnem kéne neked!
-Nem tudok, és igazad van, ha ezek után elküldesz a fenébe. Tudom, hogy az amit mondtam, ilyen helyzetben, nem igazán hihető. Csak abban bízom, hogy maradt benned, valami szeretet irántam, és, hogy hiszel nekem.
-Hiszek neked!
-Köszönöm! Kérhetnék tőled valamit?
-Persze! Mondjad!
-Nyisd ki az ajtót! Szia!
-Szia!
Elindulsz az ajtó felé. Kinyitod, és azt látod, hogy ott áll előtted Lauri. A karjaiba omolsz, és megcsókolod. Örülsz, hogy itt van.
Visszamentetek Helsinkibe, és azóta is boldogan éltek együtt, 3 éve pedig már úgy, neveznek téged, mint Mrs. Ylönen.

by: Hajni